A következő címkéjű bejegyzések mutatása: etetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: etetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 21., péntek

Szelek hava és halai

Mondhatnánk azt is, hogy a színek hava. Ebben a hónapban a leglátványosabb, ahogy a tavasz ujja megérinti Szigetközt, s egy szempillantás alatt a szürkeség vidám friss zölddé, tarka madárdalos világgá változik.

Élnek a vizek is. Egyik pillanatban nyüzsög a hal a bevetett készségen és körülötte, másik pillanatban kapást sem tudunk kicsikarni, mert üres a pálya! Ezt megszoktam már így áprilisban. Nincs már tél, de még messze a nyár, a halak is ívásra készülődnek, meg kell becsülni minden olyan napot, amikor a békés halakat horogra lehet kapni!
Lakik itt harcsa? A fakérget elnézve hód bizonyosan..
Egy este rápróbáltam a harcsára. Menetrendszerűen ahogy beállt a szürkület, s a homály kezdte felfalni a túlparti ciherest, akkor érkezett két gyors, de erőteljes rávágás a botra. 

Ígéretes hely
Igen, vastag harmatgilisztával csaliztam, s a part mellett rögtön a két méteres vízbe a vízparti fa gyökérzete elé engedtem be az öklömnyi gilisztacsokrot. A kapás észlelését követően bevágtam, ám csak az üres horog jött ki a vízből. A következő kapásra történő bevágás ült, ám a hari úgy behúzott az akadóba, hogy csak a fonott zsinór elvágása volt a befejező mozzanata az aznap esti mutatványnak. Pech. Van ilyen. Aki harcsát akar, annak kitartónak kell lennie. Nekem van még mit tanuljak ezen a területen. Mondhatni, amatőr harcsahorgász vagyok. Talán a parton eltöltendő üzemórák változtatnak majd ezen. Addig nem nyugszom, míg horogvégre nem kapom a tettest. 😆


Kölök
Egy zárás felett meglassuló folyószakaszon is próbálkoztam. Közvetlenül a part menti akadós kettőfeles vízben próbálkoztam csalihallal felkelteni a bajszos márványtestűek figyelmét, mint később kiderült sikertelenül. A másik bottal a mederközepet dobáltam csúszóólommal, hatvan centis előkével egy szál harmatgiliszta csalival. Szinte pontosan fél nyolc körül indult el az élet, s egy óra időintervallumban dolgoztatták meg a halak a botot. Meg néha a denevérek, melyek bele-belerepültek a zsinórba, álkapásokkal bosszantva a horgászt. Bucó, márna, kisdomolykó alkotta az este repertoárját. Próbáltam közelebb, távolabb is dobni, teljesen mindegy volt, 10 vagy 40 métert dobok-e. Kisebb húzogatós pöcögtetős kapásokkal jelentkeztek a halak, amelyek többsége retúrmárna volt. Gondolom a szülők bizonyosan mással voltak elfoglalva......Talán tilalom után majd megéheznek ők is.

Húsos falatok
Eljött a finomszerelékes pecák ideje. A húsvéti hosszú hétvége. A Mosoni-Dunán az egyik kedvenc helyemen próbálkoztam. A meder kemény iszapos, a víz sodorvonala a parttól 8-9 méterre húzott, a vízmélység 1,60-1,70 méteres.

A felszerelésem:
4,5 m Kettner Champion matchbot, Ryobi ZR 2000-s orsó, 18-as GBN főzsinór, 16-os előkezsinór, 3 grammos két ponton rögzíthető hosszú szárú fix cseppúszó, 14-es Gamakatshu keszegező horog. A szerelék sörétólmokkal kisúlyozva, a horog felett 10 centire egy 0,3 grammos söréttel kényszerítem a horgot a mederfenékre. Korábban nem alkalmaztam ezt a kényszerítést, emiatt az előkét jobban meglibbentette a sodrás, így a meder fenekén az etetésen csipegető halak nem vették észre a csalit, amely ellibbent felettük, vagy csak olykor kapta el egy-egy kisebb éhesebb példány, amely nem fért oda a nagyokhoz a medertisztogatás közben. A kényszersörét alkalmazását követően drasztikusan nőtt a kapások, a megfogott halak száma és mérete. Nem túlzás ha azt mondom, akár húszszor több halat is fogok így, mint fenekezve feeder-el. Nem szabad azt hinni, hogy csak kis keszegek, "paprikáslisztbe" valók jönnek csak ezzel a módszerrel. Számtalan méretes többkilós márna, paduc, harcsa, koncér és ponty bizonyítja ennek ellenkezőjét. Nem beszélve az összes zsinórt lehúzó aljas gazemberről, vagyis "gaz halról" amelyik évente egyszer legalább megszabadítja az orsó dobját a felcsévélt zsinórtól.😆

Csali és etetés:
A csali a horgászat során "labancos" volt, vagyis csonti piros-fehér színben variálva 3 szem. Etetés a 3 órás pecára 1 kiló folyóvizi sajtos Tímár etetőanyag, 0,5 kg főtt búza, 10 deka apróra reszelt sajt, 1 doboz Spar budget csemegekukorica, 25 deka áztatott kenyér, 2 deci csonti, folyóparton ásott kb 1 kg agyagos föld két marék kaviccsal nehezítve. A víz alig 10 fokos, letisztult állapotban fogadott.
Épp zöldell a túlpart
Alapozásnak 5 keményre gyúrt gombócot dobtam a meghorgászni kívánt sodorvonalra. Szinte a második úsztatásra jelentkezett az első hal, egy huszonegynéhány centis szilvaorrú keszeg. Ezt követően kisebb kapások, néhány küsz akadt még a mederfenéken is, majd olykor elakadásnak tűnő mozzanat zajlott az úszó jelzése szerint, de tudtam, ez hal lesz, ezért ment is a bevágás. Minden kifogott hal után egy gombóccal tudtam fenntartani a halak érdeklődését. Kisebb szilvaorrú keszegek, paducok, karikák, domolykók, egy-egy bodorka jelezte, hogy van tevékenység az etetésen. Igaz, még nem úgy mint nyáron, mikor szinte egy métert sem úszik az úszó és már elüti valami. Bizony itt 15-20 métert is leúsztattam sokszor mindennemű kapás nélkül. Hiába, kora tavasz van még! Apropó. Halfauna. Minden évben statisztikát vezetek arról, hány féle halat fogok horoggal a szigetközi folyókban. Harminc-negyven faj szokta képviseltetni magát. Idén már tizenhét fajnál tartok. Ami meglepett, ötödjére botlottam olyan halacskába, amelyhez eddig nem volt szerencsém. Ő pedig a védett kategóriába tartozó sujtásos küsz.
Sujtásos küsz

A csalizott horgot most is mint máskor a mederfenék felett pár centivel úsztattam. Kapástalan pillanatokban nézelődtem, gyönyörködtem a tavaszban. Van már ilyenkor látnivaló bőven. Amíg nézelődök, az úszót nem figyelem, a botot fogva az orsó felett a mutatóujjamon nyugvó zsinór közvetít minden pöccintést. Egy húzás billent ki hirtelen, szemem az úszót keresi, amely eltűnt a víz alatt, a zsinór feszülve hasít bele a víz felszínébe és rendellenesen a sodrásra merőlegesen indul a túlpart felé.
No itt meg kell állnia a halnak
A bot szinte karikába hajlott, s a hal kitartóan húz a meder közepe felé. Az orsó fékje hirtelen felsír... No ez bizonyosan márna lesz. Ám a hal nem indult el a sodrással szemben, ahogy ezt vártam, így kétségeim támadtak a kiléte felől. Néhány rúgást, nekiindulást követően hamar a felszínre húztam, s akkor láttam hogy egy kb. 45 centi körüli majd kétkilós vésettajkú paduc küzd a horgon. Eddig csak a nagy Dunán fogtam ilyen nagyot, a Mosonin kiló felett még nem. A hal behúzott egy csónak alá, ám sikerült onnan kivezetnem. Óvatosan tolom alá a merítőt, fordul egyet, ..... a megkönnyebbült szerelék kirepül a vízből, a horog a közeli bokor ágán landol, a halnak már csak a farkát látom eltűnőben a víz alatt. Meg a vigyort a pofáján....

Aki ismeri a paducot, annak nem mondok újat azzal, olyan, mintha ez a hal folyton vigyorogna. Komolyan. Komolytalanul. Füligvigyor halak. Hazamegyek.

Rövid peca rövid zsákmány, szilvák és paducok
Ezért a látványért is megéri kimenni
Másnap egy újabb helyen úsztatgattam felemás sikerrel. Néhány bodorkán kívül csak egy hetvendekás harmincegy centis folyami kárász fárasztása okozott némi izgalmat. Mert ugye finomcuccal, sodrásban igencsak élményszámba megy egy ilyen halacska kézre kerítése.
Folyami karesz 31 cm / 70 dkg

Darabosabb jász úsztatva csemegekukoricára
A következő alkalom már párszáz méterrel lejebb talált. Az etetést követő első úsztatás meglepetést hozott. Azonnal kapás, majd felsír az orsó. Mi lehet ez? Hamar elfárad a delikvens, s mire a parthoz ér, leesik az állam. Ez megdönti a rekordomat. Úgy is történik. Igaz, hogy csak egy centivel, de saját rekordot döntöttem ezzel a bodorkával, amely faroktőig 29 centi hosszú és 515 gramm súlyú volt. Szigetközi pecás szavaival élve "Big Bodri" ....:) 
29 cm / 515 gramm, egyéni rekordom bodriból
Az őt követő 23-25 centis bodorkákat már úgy fogadtam, mintha természetes dolog lenne ekkorákat fogni. Beköszönt még egy jó hatvan dekás jász, majd hirtelen szél támadt, esett a légnyomás, eleredt az eső, s megállt minden. A következő horgászat reményében összepakoltam, s a "Big Bodri" okozta örömmel, néhány képpel a tarsolyban hazamentem. Akkor még nem gondoltam, hogy pár nap múlva a tél még beszáll az utolsó menetre a ringbe, s majdnem kiütéssel győz a tavasz felett. Április, azaz Szelek hava, és a Szelek havának hava.....


Szél és hó miatt szomorkodó fűzek a Mosoni partján

Hull a hó és hózik
Fradiszínt rajzolt a lucskos hó




Kelt: 2017. és Szelek havának 21.-ik napján

2017. április 6., csütörtök

Térdig tavasz, azaz halak medvehagymában


Egy pillanatnak tűnt csupán. Mintha itt se lett volna, úgy eltűnt. A kikelet úgy eltakarította a tél utolsó maradékát is, hogy nyoma sem maradt sehol, csupán az emlékezetben. Történelemmé formálódott. A természet olyan varázslatot mutatott, amelyre évről-évre rácsodálkozom. Először a hóvirágok tenger serege színezte fehérre az erdőt, majd megjelent a gólyahír is. Aztán medvehagyma bújt elő a száraz avar alól, s a hajlatokban ibolya kéklett szelíden. Közben zöldellni kezdett a folyóparti fűzes. Nem sokkal később barkát fésült ki a szél a fűzek frizurájából. Magában hordozta a tavasz a megújulást, az újrakezdést, a reményt!

Ekkor már a folyóparton talált némelyik este. A víz még nem heverte ki teljesen a január kettős csapását. A vastag jeget, s azt a több száz kormoránt, amely itt "vendégeskedett" a Mosoni-Dunán majd egy hónapig. Ez meg is látszott. A korábbi évek tapasztalataival ellentétben igencsak ritkaságszámba ment a kapás, s a halfogás nem csak nálam, hanem az ismerős horgásztársaimnál is. 
Fázós márciusi bodri

Eljött egy kora este, amikor leesett az állam. A Mosoni-Duna túlpartján egy kisszerszámos halász (táplis) egy óra kitartó hálóhúzogatás alatt kivarázsolt egy négy kilós folyami tőpontyot, valamint öt darab kiló feletti paducot az alig másfeles part menti sávból. Elképesztő. Persze a természetes vizeken tavaly január elsejétől betiltották a halászatot. Aha. Persze. Ja. Öreg vagyok én már papagájnak......Bohócnak meg mégúgy. Annyi mindennel tömik az emberek fejét, hogy hihetetlen, kihasználva azt, hogy az írott szóra sokan még mindig úgy tekintenek, mint valami megdönthetetlen szent és sérthetetlen dologra. Csak azért mert valaki leír valamit, terjeszti, még nem feltétlenül biztos hogy igaz.....

Kisdomi
Horoggal viszont megfoghatatlanok voltak a halak, akkor is, mikor 14-es előkével, 14-es horoggal, 2 grammos úszóval, etetve, finoman úsztatva, pinkivel, csontival próbálkoztam egy visszaforgóban, méteres, másfeles, kettőhuszas mélységben, változtatva az ereszték hosszán. Pár nap múlva sem sikerült néhány csoffadék kis keszegen, kisdomolykón kívül mást fogni. Persze a tavakra járó "sporik" büszkén pöffeszkedve meséltek a napi több darab kifogott pontyaikról, ám engem nagyon nem hozott lázba a mutatvány. Többre becsültem azt a néhány vadvízi keszeget, hisz nekem azok okoztak élményt, mellesleg pediglen a folyó adta az örömöt, nem a "tógazda"! Igaz, én a folyón ritkábban is látok pontyot. Lényegesen kevesebbszer. Hanem aztán rá kellett döbbenjek, a folyón is megváltozott a helyzet....
Medvehagyma, amerre látok
A hónap közepén a Mosoni-Duna egy másik szakaszán próbálkoztam az első hirtelen enyhülés idején, egy fenekezővel feederkosárral etetve, illetve egy sima tányérólmos márnahurkos szerelékkel. Fura a Mosoni-Duna. Alig ötszáz méterrel voltam lejebb, s teljesen más környezet fogadott. Lassú, alig folyó víz, szélesebb vaskosabb szakasz, mederközépen gyorsabb víz. Másfeles, egyhetvenes mély vízben olyan kapásaim voltak, hogy csak kamilláztam. Hirtelen nagy és erőteljes odahúzások, s ment a bevágás, ám luft, és luft. Kezdtem bepöccenni. Az ólmos fenekező egy vastaggilisztát kapott a horogra, az etetőkosaras pedig két szem csemegekukoricát. Ahogy nehezedett a délután, apró csipegetős kapás jelentkezett gilisztára. Bevágás, és két perc múlva már a merítőben pihegett a folyami pikkelyes alig két kilós pontyocska. Egy óra múlva jött a társa, igaz, ő a csemegekukoricára éhezett meg, s súlyban is húsz dekával kevesebb volt a társánál. Örültem, hogy aznap mindkét botom kivette a részét a munkából. Na ide lejövök másnap is, fogadkoztam magamban.
Idei első pontyom a Mosoniból
Nem sokkal később egy óra múlva jött a második

Áradó Mosoni
Ember tervez..... Ám aki folyón horgászik, tudhatja, hogy nincs két egyforma nap. Az enyhülés megfonnyasztotta az Alpok hegyeit, s az esőzések segítségével meghízlalta Szigetköz folyóit. A Lajta egy pillanat alatt jócskán meglöttyent, elérte az első fokú készültségi szintet, s a Mosoni-Duna ennek következtében megsárgult, megnőtt, s tele lett uszadékkal, horgászhatatlanná téve azt. Mivel tavakra nem járok, oda jegyet sem veszek, így beszűkültek a lehetőségeim. Most lenne jó viszont a Balatonon horgászni. Az viszont nincs itt, s idő és lehetőség sem adott arra, hogy leruccanjak. Arra ott lesz az április vége....Azzal kell beérni, ami van. Meg kell keresni a lehetőséget, ami itt lehet a lábam előtt. Ez az egyik alapelv itt Szigetben. Keresni kell a helyeket, a halakat, az utóbbi időben sajnos már a keszeget is. Gyorsan lefuttattam a "biowinchesteren" a szóba jöhető helyeket így árvíz idején, s meg is találtam a megoldást. Örömömben dúdolni kezdtem a Pokolgép egyik feledhetetlen számát: "Tökfej, nem leszek, van belőlük elég...."

Tudtam, hogy Kisbodakon a Kristóf-híd megfogja a vizet, a felette levő ágrendszer pedig többnyire meghorgászható, ha be lehet jutni. Ám most nem lehetett..... 
Na itt se megyek át kocsival

De jó lenne a két sodor közt horgászni....

Szépen kijött a víz a partra
Nem messze a híd felett kinéztem egy helyet, ahol többször horgásztam már. A víz itt is kint volt egy kicsit a parton, de lassú volt és látszólag uszadékmentes. Lesz ami lesz, bedobtam. Miközben lassan öregedni kezdett a délután, pár csokor medvehagymát gyűjtöttem otthonra, amelyek olyan mennyiségben nőttek az ártéri erdőben, hogy zöld szőnyeggé varázsolták a pár nappal azelőtt még fakó avar alkotta aljzatot. Éppen befejeztem a szüretet, mikor szemem sarkából azt láttam, mintha a jobboldali botomat megütötte volna valami. Hirtelen ott teremtem a bot mellett, leguggolva, s akkor érkezett a második ütés. Határozott kapás a vastaggilisztára. Vajon ki lesz az elkövető?-gondolkodtam, mikor erőteljesen meghajolt a botspicc. A bevágás nem is váratott magára, s éreztem, rúg valami a bot végén. Hamar partra segítettem egy csodaszép majdnem kilós szép színezetű márciusi menyhalat! Aznap nem sikerült több kapást kisajtoljak a helyből, de ezt akkor nem bántam.
Méghogy csak novemberben-decemberben fogható...na persze, hiszi a piszi!
Egy kis idő múlva hirtelen berobbant a kikelet. A vizek visszább húzódtak, s egyszer csak zöld lett minden. A madarak szenzációs koncerteket adtak, a vadak is megsokasodtak az erdők alján, mókusok ugráltak vidáman a fák ágain, szürkületkor pedig bőregerek csináltak álkapásokat a bevetett botokon. Bagoly suhant át a víz felett, s a mezőkön kecsesen emelgette hosszú lábait a gólya. Nosza, próbálkozni kell, hátha harcsa is akad a horogra. Egy kiváló helyet próbáltam, vízparton nőtt fűz vízben összegubancolt gyökérzete mellett, ahol majd két méteres a víz, s a folyó is rendkívül megszűkül és mederközépen gyorsul. A sötétedés negyed órájában két hatalmas ütés érkezett az öreg de megbízható Germina üvegbotra, amely nem egy jobb harcsát partra támogatott a léte során. A bevágás viszont nem hozott sikert, a horogról lepucolta a bajszos a vastaggilisztából font öklömnyi csokrot. Na majd máskor talán.
harcsára várva

Gyökérzet elé lógatott csali
Nem kerülhette el a figyelmem a természet ébredése. Udvarló vadkacsák, vadgerlék, az évek óta ugyanott látható szürke gém, a vízre lecsapó küszvágó csér, az éledező, hangosodó békakórus, az őslakos kormoránpár, amely beleillik a környezetbe, s örül hogy megszabadult a télre beköltözött téli rokonoktól. A friss zöld illat, a túlparton óvatosan lépkedő őz, a téli bundát levető foszlott sunyiképű róka...
hullámzó Szivárgó-csatorna


Hajnali keréknyomaim a harmatos réten
Nem is alakulhatott volna szebben a hónap vége, minthogy egy másik helyen próbáljam a nagy sodrás és egy enyhe visszaforgó határán úsztatva a békéshalak megfogását. Csodálatos időben derékig levetkőzve szívtam magamba a nap erejét. S élt a víz. A küszök gyors rángatásokkal tüntették el az úszó vékony narancsszínű antennáját. A mélységet változtatnom kellett. Ekkor kevesebb kapás, ám annál változatosabb volt. Szinte mindegyik halfaj máshogy jelentkezik. A bodorka egy kis csippentést követően lassan lefelé húzza az úszót. A szilvaorrú keszeg éppen egy centit süllyeszt, majd oldalvást indul. A dévér, főleg ha nagyobb, egy pillanatra megtorpantja az úszót a sodrás által történt mozgásában, s lassan a meder közepe felé indul. A paduc két gyors kis rántást követően hirtelen megállítja az úszót. A márna elakadós jellegű kapással mutatja a kis úszón hogy ott van a szeren....és még sorolhatnám. Fontos a gyors bevágás, hiszen hamar odébbáll a pikkelyes, s jót nevet a rozsdás reflexű pecáson.
Domik mindenütt az elsők között érkeznek

Nagyon jó móka az, mikor az ember kiül a folyóra, beetet, s megpróbálja megtippelni, hogy melyik kapást melyik halfaj követte el. Ha sikerült megakasztani, akkor pedig izgalommal várja a horgász azt a pillanatot, amikor bebizonyosodik hogy jól tippelt-e. Na ez az igazi tipp-mix! Ahogy nő a vízparton eltöltött üzemóra, úgy lesz egyre jobb a tipp és a beválás közti arány, bár a száz százalékot sosem éri el, tehát izgalom az marad mindig. Ezen a napon, mikor szinte nyárias volt a délután széles volt a repertoár. Domolykó, küsz, sujtásos küsz, bagolykeszeg, karikakeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, paduc adta a fogások jó részét. Akadt egy márna is, ám sajna rögtön a kagylópad felé húzott, s az előke ennek áldozatul is esett. Egy csuka is rávetette magát a szerelékre, épp megláttam a kifliben hajló testét, mikor nyeste is a zsinórt. Bezzeg ha lejár a tilalom, eltűnik még a környékről is a piszok....A bodorkák nagy hullámokban érkeztek, ívásra készülnek, hiszen mind kerek hassal dorozsmásan kerültek horogvégre. Legnagyobb közülük 23 centis és 275 grammos volt. 
Dorozsmás vésettajkú
Noha a paduc ívási ideje későbbre datálódik, a kifogott 30 centis példány nászruhás, dorozsmás volt, folyt belőle a tej, holott még csak március vége felé járt a naptár. Az erdőket betöltötte a medvehagyma fokhagymára emlékeztető illata, a fák lombokat kezdtek növeszteni, a sás megzöldült a part mentén, s a madarak élénk részeivé váltak a természetnek. Térdig tavaszban, kacag a kikelet.





Kelt: 2017. év Szelek havának 7.-ik napján


2017. március 15., szerda

"Nem vagyok más, csak egy énekes..."

Noha a pacsirták egymást túlharsogva kapcsolódnak be a március eleji dalversenybe, nehezen nyer teret a kikelet. Ahogy én láttam, a nádas sűrű torzsái közt sunyin megbújt még a február maradéka, a gnóm formává torzult aszott, vigyorgó koszlott jégdarab. Felette a szél előszeretettel fésülgette a száraz nádast, miközben veresre rajzolta arcomon a mosolyt. A vizek népe lassan tért magához a téli lustaságból. Nem múlt el nyomtalanul az elmúlt téli szezon, hajnalonta még dér fehérlett a földeken, de madárdal tette mégis mosolygóssá a nap kezdetét.

A természet nagy úr, s kiszolgáltatott neki minden élőlény, mégha ezt az emberek az utóbbi évtizedekben el is feledték. A január vasmarka oly jégpáncélt húzott a folyókra, amelyre rég nem volt példa. Felkészületlenül érte a tél azt a kis holtágat is, amelyet tavaly fedeztem fel Szigetköz egyik hullámterében, mélyen az erdők közt megbújva. Jégveszte után szemlélődtem, s a kora tavaszi szél könnyesre simogatta a szemem. A holtág halai nagy árat fizettek a télnek. A jég alatt elfogyott az oxigén. Jó negyven méteren harminc ponty, két csuka, sügerek, törpeharcsák oszló tetemei ontották az elmúlás rothadó szagát....
S az erdő, mintha gyászolná az eltávozottakat, fehérbe borult a hóvirágtól....
Ahol egy rossz lépés tízezrekbe kerül....
Néhány kilométerrel arrébb egy élő kis éren próbálkoztam megszólítani a vizek népét. Némi etetés, remény, finom szerelék, s apró halak. Bodorka, vörösszárnyú, domolykó, sügér.... Élt a víz. 
Pici cseppúszó és a bolo
Jó érzés volt úsztatni, látni, ahogy az aprócska úszó megremeg, megmerül néhány millimétert, vagy a sodrás vezette útja során megtorpan, irányt vált, majd elmerül. Könnyed kis csuklómozdulat és már lágyan remeg is a bot, spicce éppen hajlik, s lubickol a néhány fokos vízben a kis keszeg. 
Darabosabb veresszárnyú

A félénk bodorka

Negyedik sügér aznap...

Jó volt a domolykó szaporulat
Szeretek keszegezni, mégha kishalakról is van szó, kiváló lehetőség arra, hogy az ember tesztelje a felszerelését, tapasztalatokat gyűjtsön, esetleg versenyre készüljön. Élvezetes elfoglaltság nem utolsó sorban. Sosem lehet megunni. Mennem kéne. No még egy utolsó úsztatás. Apró kapás, ám a hal nincs meg. Ismerős a szitu. Még egy utolsó..... az utolsó utáni utolsó előtti, ha nem lesz hal, tényleg pakolok. Enyhén megtorpan a sodráshoz képest, majd megmerül az úszó. Bevágok. Megáll a bot, majd a spicce indul vissza a víz felé. Megreccsen az orsó, a tolóhullámok mennek a zsombék felé, kissé megpróbálom ellent tartani, de a 12-es előke pont csomónál szakad. Teszt.... Többet nem kötök 16-os alatt ezen a vizen. Főleg ebből a fajtából. Még látom, hogy a zsombékba tör valami, ott pocsol egy kicsit, hogy megremeg a nádas. Ez bizony ponty lehetett. Hogy kacaghat most rajtam. Hogy túljárt a lúzer pecás eszén aki cérnával akart kötélhúzó versenyt nyerni..... Tényleg hazapakolok.

Aztán ismét  eljöttek az esték. Volt didergős, télre emlékeztető, s volt pulóveres igazi áprilisi is, így március elején. Néhol loccsant a hal a szürkületben, jelezve, ébredeznek már a vizek lakói. S valóban, a botok spiccén vendégeskedő fénypatronok meg-megrezzentek olykor, s mutatták, valaki szöszmötöl odalent.

A márciusi estében jellegzetes hanggal suhant a bot. Spicce enyhén görbülve, meg-meghajolva jelezte hogy hal küzd a horgon. A finomra állított fék néha megreccsent, bár nem volt a hal akkora méretű, hogy komolyabb munkára fogja a szerkezetet, mégis jó volt hallani a hangját. S jó volt kézbe fogni a menyhalat, olyan szakaszról, amelyet heteken át több száz kormorán fosztogatott januárban. Mégsem tudták elkapni. Nekem sikerült. Igazi túlélő. Legyen is az, a fotó után is. Amúgy sem tartanám meg, vékony mint a nádszál, s nálam 35 cm alatt amúgy sem marad menyus....

Márciusi ifjú menyhal
S jött egy este, mikor szemmel látható volt amint bukik a márna. Kellett egy kis idő míg sötétbe mélyült az este, akkor, csakis akkor beindult a mutatvány. A Mosoni márnák nem önakasztósak. Gyorsak, ravaszak, életrevalóak. Nem székben tespedő peca két feles és sör mellett a kézre kerítésük. Két gyors ütés után ha nincs bevágás, bizony a horgász csak az üresre pucolt horgát lesheti amint kihúzza a vízből. Miközben a víz alatt pukkadoznak a márnák a kacagástól, amely végigfut a folyón kilométerekre....

Egy apró kis rezdülés, ám ekkor a bot mögött guggolva várom a folytatást, s kezem óvatosan a botnyélen pihen, készen arra, hogy egy gyors mozdulattal letörölje a sajtevő arcáról a vigyort. Két gyors kis ütés, és zenél is a szélben a feszes zsinór, meg-megreccsen az orsó fékje. A márna, igaz, ifjonc még, de egy fotó erejére kint pislog a parton. Küldd el nagyanyádat kiskomám! Egy pillanat alatt eltűnnek körvonalai a vízben ahogy szabadon engedem.
Színek
Nem is gondoltam hogy szót fogad. Mire eszmélek, a botom spicce kétszer szinte a víz színéig hajol, noha 45°-ban van felállítva. A bevágás félúton megáll, majd indul a botspicc felfele kissé. Jajj csak arra ne! Egy gondolat, de az évek óta horoggyűjtő szenvedélyéről hírhedt víz alatt tespedő fatörzs alatt húz a hal, majd egy fatörzsön pihenő kagyló jóvoltából megadja magát a 18-as előke... No most aztán már vigyorog a vizek népe rendesen!
Majd felnő...
Két napra rá újfent pecára énekeltek ki otthonról a madarak. A menetrend most sem volt más, sötétedés, a túlparton szomjazva a parthoz leereszkedő vaddisznók, majd csend, aztán.......kapás, kapás, kapás. A márnák mintha iskolában lettek volna, az idegeimen gyakorlatoztak, s jelesre vizsgáztak sokszor, hiszen úgy lelopták a csalit a horogról, ahogy az a tantervükben előre megíratott. A csontira rá sem hederítettek. A sajtkockát kinevették, a bolti vastag gilisztától pedig már a hasukat fogták könnyezve. Csak egy, csak egy legény volt talpon a vizekben, amely komollyá tette őket. A vaskos harmatgiliszta. Igaz, gyorsan lecuppantották a horogról ha az volt a feladatuk.

Mint minden iskolában, itt is akadt rossz tanuló, ki nem szívta magába a tudományokat. Két rövid húzást követően a bot néma maradt. Egy percet vártam még, hátha történik valami, de semmi nem utalt arra, hogy van még csali a horgon. A botot megemeltem. Ebben a pillanatban valami elindult. Rugott szépen, majd balra fel a sodrással szemben meglódult a hal, megreccsentve az orsó fékjét is. Nosza! Hát te meg ráfeküdtél a horogra? Netán a téli lustaság miatt ahogy felszippantottad a meder aljáról, el is aludtál rajta? Bizonyos, hogy ez történt. S ez lett a hal veszte. A hideg hat fokos vízben hamar vége lett a harcnak, a halat még a rettegett akadó, a fatörzs előtt megállítottam, majd hamar a part közelébe húztam. Hivatalból még kétszer nekiindult, de vérszegény próbálkozások voltak ezek. A márna megadta magát. A parton szembesültem azzal, hogy szegény pára mélyre nyelt, s nagyon erősen vérzett. Mivel néhány centivel csak, de méreten felüli volt, így áldozata nem volt hiábavaló, a gasztronómia oltárára került. Egy bagoly szemben a túlparti fán mély hangon játszotta számára az utolsó, búcsúzó akkordokat..

A szóló és a basszusgitár
Kint az estékben. Őszi hűvösben, téli zord hidegben, a pislákoló tavaszban két bot spicce a hold felé mutat. A damil pedig zeng a márciusi szélben. A botok mint két gitár, s mögöttük a horgász. Eképpen áll össze a rockzenekar:

"Van két gitáros, ők tudják ezt játszani!
Hallgatom, a gitár szót,
 és ráhangolom magam!
Nem vagyok más, csak egy énekes!
Ebben a rock együttesben!!!!"

(Edda művek Miskolc)






Kelt: 2017. év Kikelet havának 15.-ik napján

2016. október 31., hétfő

Finomszerelékkel az őszi folyón

Hajnalonta dér sző csipkét az avarra
Vége a zajtalan léptek világának. Minden lépésre hangosan zörren a szárazra aszott avar, s minden léptem hangosan töri szét szilánkokra a csend tükrét, minden lépésem köztudott most az erdő vadjai körében. A hajnali szél fésűje itt, a Mosoni-Duna partján sok fa frizuráját megtépi, s munkája nyomán beborítja a vizet is a falevelek tarka-barka takarója. A frissen hullott színpompás levelek a víz színén, a távolabbról útra keltek pedig attól függően, mennyire áztak el, a vízoszlop teljes magasságát igénybe véve tartanak lépést a folyóval.

Miként lehet ilyen körülmények között horgászni? Feeder-el nem egyszerű, bár nem lehetetlen. A vízben úszó avarszőnyeg örömmel kapaszkodik fel a zsinórra. A megszokott folyóparton felállított módszerrel lehetetlen feederezni. Van egy módszer. A bot spiccét lenyomva a víz színéig a z uszadékok nagy részét ki lehet kerülni. De extrémebb helyzetekben ez sem működik. A legjobb módszer ilyenkor az úsztatás, finom szerelékkel.... Ahhoz pedig:

Felszerelés a következő:

Bot
4,20-as, vagy 4,50-es matchbot. A lényeg, a bot ne a leglágyabb típusú legyen, a csuklóból történő bevágásra megfelelően reagáljon, viszont kellő rugalmasságot mutasson nagyobb halak fárasztásánál. Miami Balzer és Kettner Champion kiváló választás. 5 méteres bolognaival is szoktam próbálkozni, de a spicce nekem túl "takony" gyenge, a röhögőgörcs állapotba kerülő márnák, paducok legnagyobb örömére. Túl lassú a bot, ezért lehet, hogy hamarosan el is adom.
Leharcolt Browning orsó, Miami Balzer bot, egy paduccal
Orsó
Egy kedves barátom jóvoltából kaptam egy Ryobi ZR 2000-es match orsót. Kiváló, tökéletes munka, szépen dolgozó fékrendszer, megbízható, masszív gépezet. Korábban Browning STE 43 típusú match orsót használtam. Zseniális szerkezetek. Masszív és hosszú élettartamuk garancia a halfogásra. A Browning orsóm korábban a Miami Balzer match botommal majd 10 éves pályafutása alatt annyi halat kiparancsolt a vízből, hogy minden túlzás nélkül tonnákban mérhető csak a produkciójuk.....Nyugdíjba is mentek az idén.....
Ryobi orsó Kettner matchbottal
Bevált márka
Zsinór
GBN 18-as bordó (réz) színű 4,5 kg szakítószilárdságú zsinór. Előkének ugyanezt a típust használom, csak 16-os méretben, 3,1 kg szakítószilárdsággal.

Úszó
Folyami csepp, vagy gömbölyded testű úszókat használok, 2-5 gramm között. Az úszóknak hosszú száruk, hosszú antennájuk legyen. Nagyon szeretem, amikor úsztatás közben csak millimétereket merül az úszó, noha a mozgásában nem történik változás, s már ül is a bevágás és felsír az orsó....

Súlyozás
Sörétólmokat használok, nem sokat, hisz a 2-5 gramm közti úszók kisúlyozására nincs szükség sok ólomra. Az előke hossza kb. 20 centi, a horog fölé elhelyezek egy jelzőolmot közvetlenül az előkére, a horogtól 6-8 centi távolságra. Az ólom így kellően fenék közelben tartja a horgot.
A csónak farától úsztatva....
Horog
nekem bejött
Legjobban a Gamakatshu LS-2270N 12-es méretű horgát szeretem. Erős, nem törik, kiválóan tartja a halat, alkalmas több kilós pontyok, márnák megfogására is, s nekem csak egy közel 10 kilós ponty akasztása alkalmával hajlott ki. 

Ereszték hossza
Azt mindig úgy állítom be, hogy a meder felett 2-3 centivel, vagy a meder feneket néha érintve sodródjon a csali. Az etetésen levő halak így veszik észre a legkönnyebben...
Éhes királyhal
Csali 
A csali többnyxire 3-6 szem csonti, 1 szál trágyagiliszta, pinki, vagy egy szem csemegekukorica volt, míg a halak el nem döntötték, mi az, ami igazán kellett nekik. Onnantól kezdődött a mutatvány....

Etetőanyag
Szín  és tartalom őszre
A folyóvizi halak nem finnyásak, nincsenek úgy elkényeztetve, mint tavi társaik. Én az őszi időszakban is sajtos etetőanyagot vásárolok, vagy a szokásos süldőtáp, kenyér, kukorica, vakondtúrásföld, kevés reszelt sajt, csonti keveréket gyúrom be egy kis áztatott búzával. Páratlan. A lényeg, hogy legyen benne mag, csonti, s legyen valami illata. A letisztuló vízben kerüljük az élénkebb színeket, a hozzáadott föld kellően megsötétíti az etetőanyagot, ami így már alkalmas a bevetésre. A meghorgászni kívánt sávra, mert itt folyón a finomszerelékes úsztatásnál meghorgászott sávról beszélünk, kezdetnek 4-6 kétmaroknyi keményre gyúrt gombócot dobok be. Negyed óránként két, fogott halak után egy-egy kisebb gombóccal tartom fent az érdeklődést....(ha van)  

A felszerelés nagyjából összeállt. Eljött a hajnal. A virradat, a felkelő nap megmozgatja a folyó népét. Később, ha beállnak a hidegek, az időpont tolódik, s a legnagyobb hidegekben a keszegek aktivitása inkább délelőtt 10 és délután 3 közé szorul. Tehát térjünk vissza a hajnalra. Az etetésre viszonylag hamar beálltak a keszegek. A várakozásokkal ellentétben a nagyobb testű halak a nagyobb márnák most elkerültek. Most még... Ez az év amúgy is gyengébb a tavalyinál. Tavaly is ugyanígy, ugyanezeken a helyeken horgásztam, nagyjából ugyanennyit. Mégis, tizedét (!!!!) ha  idén megfogtam a halaknak, a tavalyi kánaán a múlté, idén meg kellett küzdeni minden keszegért, márnáért.
Őszi reggel
Sokszor el is ment a kedvem a finomszerelékes horgászattól, de sosem tettem le róla végképp, mindig próbálkoztam, s egy-egy megfogott márna, vagy több perces fárasztás végén meglépő hal életben tartotta a reményt, hogy továbbra is kedvem legyen a horgászat eme stílusához.
Kora esti csontievő
Az úsztatás
A parttól 7-9 méterre vetettem be szereléket, 1,50-1,70 méteres, a víz hűlését követve 2,5-2,7 méteres, decemberben pedig 3,9-4 méteres mélységű szakaszon. Nagyjából 15 méteres volt a sáv hossza, ahol leúsztattam. Az aljzat enyhén kavicsos, inkább kemény iszapos medrű. Ezen a sávon terül el az etetés. Az úsztatás minden módját kipróbáltam, hogy lássam, melyik módszer az, ami leginkább fekszik a halaknak. A víz sodrával szabadon úsztatott felszerelés. Az enyhén visszatartott, a néha megállított, vagy az alig-alig eresztett szerelék. Néha, ha a szél a sodrással ellenkezőleg fúj, segít lassítani a szereléket, ez is van hogy beválik. Legtöbbször nálam az enyhén visszatartott úsztatás válik be. 
Hajnali szilva
A kapás
Van, hogy elakadásszerű. Van, hogy az úszó antennája épp néhány milliméternyit merül. Van, hogy hirtelen lerántja az úszót a hal. De a legjobban a szívet megdobogtató az, amikor az addig a sodrással együtt haladó úszó megáll, meglassul (ponty, harcsa), vagy elindul a meder közepe felé lassan (dévér, márna), vagy két kis pöccintést követően elmerül (paduc, szilvvaorrú).....És kezdődik a harc.

A kis balinok is tartalékolnak
A fárasztás
A fék nagyjából úgy van beállítva, hogy a kiló feletti hal már meg tudja reccsenteni azt. A kisebbek nem verik le magukat, hisz a matchbot dolgozik a fék helyett. Jó, ha a horgászat kezdetén a merítőszákot kinyitjuk és magunk mellé helyezzük, többnyire használnunk kell. A kisebb keszegeket reptetem, de a testesebbek alá alárakom a szákot, hisz hiába nem szakadna el a cucc, indokolatlanul sérülhet a hal szája, ha vergődik a horgon kiemelés közben. 
Elmaradhatatlan búzaszemű keszeg (bodorka)
Előnyök
Az úsztatós módszerrel közel hússzor annyi halat fogok, mint fenekezve. A leheletnyi kapásokat is észlelem, nagyobb területet tudok meghorgászni úgy, hogy folyamatos kontaktust tartok az egész szerelékkel, a mutatóujjamon végig ott nyugszik a zsinór az orsó felett. Látok, érzek minden kapást, nem utolsó sorban pedig a halak is előnyben részesítik a finom szereléket, s ez az, ami sikeresebbé teszi ezt a típusú horgászatot.

Őszbe hajló folyóág szárazra került kavicspaddal (az egykori Tökleveles)
És mi van még hátra? Víztől, sodrástól, mederviszonyoktól függően változik minden. Többtényezős faktorok, miként fentebb leírtam. Ki-ki a saját vizéhez, szájízéhez viszonyítva állítja össze a szerelékét, horgászik úsztatva. Én csak egy szeletet jellemeztem a nagy tortából.....



Kelt: 2016. év Magvető Havának 31-ik napján